A bejegyzések adott szövegrésze jelmondatnak minősül:

- Ha a bejegyző maga is jelmondatának nevezi.
- Ha valamely bejegyzésen kívüli, egyéb forrás (pl. egy másik bejegyzés) alapján tudható, hogy az adott szövegrész a bejegyző jelmondata.
- Ha az adott szövegrész jelmondat voltára a bejegyzés formai sajátosságai alapján egyértelműen, vagy nagy valószínűséggel lehet következtetni. (Az ilyen esetekre a blokkhoz tartozó jegyzetablakban külön utalás történik.)
 
Ha a bejegyzésben szerepel jelmondat, akkor annak szövege betűhű átírásban, a rövidítések jelölt feloldásával olvasható.

A jelmondat nyelvét külön jelöljük.
 
Kiegészítő szövegnek a jelmondattal szorosan összefüggő szövegrészek minősülnek. Általában azok, melyek alkalmazásával a bejegyző jelzi, hogy az adott szövegrész saját jelmondata (pl.: "Symbolum", "Hoc est symbolum meum").

Ha a jelmondathoz kiegészítő szöveg tartozik, akkor az betűhű átírásban, a rövidítések jelölt feloldásával olvasható.

Ha a jelmondathoz kiegészítő szöveg tartozik, akkor annak nyelvét külön jelöljük.
 
Ha a bejegyző jelmondata citátum, s a citált szöveg forrásadatait sikerült megállapítanunk, akkor ezen adatokat (ahol ez lehetséges) a szerző neve, az idézett mű címe, az idézett szöveg pontos helye sorrendben megadjuk. Az ismert szerzőhöz vagy ismert műhöz nem köthető különféle szólásokat, közmondásokat stb. egységesen a "sententia" kifejezéssel jelöljük.

A citált szerzők neve (a rekordszámokra történő utalással) elérhető a Személynévmutatóból, illetve a Keresés menüből is.

A bibliai könyvek rövidítéseinek feloldását ld. a Bibliai könyvek rövidítésjegyzékében.
 
A bejegyzők esetenként maguk is közlik az általuk használt jelmondat forrásadatait. (A jelmondat forrását teljes biztonsággal gyakran csak ilyen esetekben lehet megállapítani.) A bejegyző által közölt forrásadatokat betűhűen, a rövidítések feloldása nélkül közöljük.